Katolikusok lapja

Ez történt esetünkben is, a mai evangélium történet értelmezésében, Mária és Márta történetében. Egy hagyományos értelmezés szerint Márta a tevékenység, Mária pedig a szemlélődés megtestesítője. Abból pedig, hogy Jézus Mártát elmarasztalja tevékenységéért, és Máriát megdicséri figyelméért, azt olvasták ki tévesen, hogy a szemlélődő életforma magasabbrendű a tevékenységnél. Ebből aztán további rossz következtetések következtek. Eszerint a papok, szerzetesek életformája, akik a szemlélődésre vannak berendezkedve, magasabbrendű, melyet az egyszerű hívő megcsodálhat, de része nem lehet benne. A legtöbb embernek a dolgos élet jut osztályrészül a házasélet keretei között. Egy rossz következtetéssel sokáig úgy tűnt, hogy a dolgos élet és a házasság alacsonyabbrendű, de hát valakinek ezt is vállalni kell.

Mária és Márta történetében még véletlenül sem erről van szó. Ez a téves értelmezés mindenestől figyelmen kívül hagyja a korabeli helyzetet.

Az Ókorban vagyunk, Palesztinában. Az egész ókori Keletre jellemző a nők hátrányos megkülönböztetése, mely gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem tekintették teljes rangú embereknek őket. Ez a megkülönböztetés a zsidóknál abban is megnyilvánult, hogy a nők nem tanulhattak, nem képezhették magukat, még a hit, a mózesi törvények, a Tóra területén sem. Egy korabeli mondás szerint "Inkább égjenek el a Tóra szavai, de asszonnyal ne közöljék azt." Ez a megkülönböztetés abban is megmutatkozott külsőleg, hogy a zsinagógákban a nők csak egy ketrecszerű rácsos helyről hallgathatták csak az istentiszteletet.

Mária és Márta esetében Jézus ismét felrúgja korának emberi méltóságot sértő szokásait, ahogy azt megtette más esetben is: a leprások, a vámosok, bűnösök esetében.

Mária Jézus lábainál ül. Ez a tanító mesterére figyelő tanítvány leírása. Ugyanezeket az szavakat használja Szent Pál is, amikor arról beszél, hogy Gámáliel lábainál tanult. Márta sérelme és kérése az, hogy ő a társadalom által neki kiosztott szerepet teszi, vagyis felszolgál, Mária pedig felrúgja ezt a szokást. Tulajdonképpen arra kéri Jézust, hogy helyezze vissza Máriát eredeti állapotába, amit a korabeli társadalom megszabott a nők számára.

Jézus válasza egyértelműen jelzi, hogy nem engedi, hogy a társadalmi szokások határt szabjanak szeretetének. De nem is minősíti le Márta cselekvését, melyből azt lehetne kiolvasni, hogy csak a szemlélődés lenne az igazi, a magasabbrendű. Ahhoz, hogy ennek a történetnek az igazi jelentését megértsük az ezt megelőző történettel és példabeszéddel együtt kell szemlélni: az irgalmas szamaritánus példabeszédével, amelyet a az elmúlt vasárnapon hallottunk. Abban pontosan azt hangsúlyozta Jézus, hogy az igazi szeretet tettekben nyilvánul meg. A tettek hozzájárulnak életünk szebbé, jobbá és igazabbá tételében. Ez minden ember feladata. Nem tölthetjük életünket végig tétlen szemlélődésben. A világépítésből ki kell vennünk a részünket. De időnként meg kell állni és szemlélődni kell, mert máskülönben értelmetlenné válik az, amit teszünk.

Az elmúlt hetekben olvastam egy könyvet egy hitetlen pszichológustól, Csíkszentmihályi Mihálytól, ami arról szólt, hogy hogyan találhatunk élményt abban, amit teszünk, akár kényszeredetten, akár szabad választás alapján. Mindenféle területét vizsgálja az ember életének, hogy végül is életünk hogyan válhat élménnyé, vagy másképpen fogalmazva boldoggá. A krisztusi tanítástól függetlenül ez a pszichológus felismerte, hogy a csak aktív, cselekedetekkel teli élet lendületbe hozhat, élvezheti az ember, de hosszú távon a személyiség kiégéséhez vezet, mert nem gondoljuk át tetteink következményeit. Így aki karrierje érdekében rengeteget dolgozik, mire eléri a kitűzött célt teljesen kiéghet. Vagy az az ember, aki önerőből épít házat, mire az felépül tönkremegy a családi élete vagy az egészsége. Ez a hitetlen szerző felismerte, hogy a pénz egyáltalán nem jelent még automatikusan boldogságot. Megállapítja, hogy aktív életünkben jelen kell lenni a szemlélődésnek, amellyel végiggondoljuk a mögöttünk és az előttünk lévő dolgokat, hogy előre lássuk tetteink következményét. Aki ilyen módon tudja szemlélni életét, az felismeri, hogy nem érdemes karriert csinálni úgy, hogy közben kiég, nem érdemes önerőből házat építeni, ha az a család és az egészség feláldozását jelenti. Ha ezeket felismeri bele se vág ebbe a dologba, hanem inkább más emberibb megoldásokat keres.

Mindez a keresztény életre lefordítva pontosan Mária és Márta történetében szemlélhető: Isten előtt is kedves világépítő tetteink között ott kell, hogy legyen a szemlélődés, az Istenre figyelés. Ennek a keresztény századok által garantáltan bevált módjait ismeri az Egyház.

Ilyen a lelkiismeretvizsgálat, ami nem csak a bűnök, hibák számbavételét jelenti. A napi lelkiismeretvizsgálatban arról van szó, hogy jó és rossz tetteinket átgondoljuk, hogy lássuk azok következményeit, és ennek tükrében tervezzük el az előttünk álló feladatokat.

Az Istenre figyelés legfontosabb eszköze azonban az imádság, amely nem állhat csupán saját bajaink, kéréseink felpanaszolásából - mert sajnos az imádkozó emberek többségének ilyen az imája. Valóban Istenre figyelő, a beszélgetésben Istent is meghallgató szemlélődőnek kell lenni az imának. De most az imádság gazdag területébe nem akarok belemenni, annál is inkább, mert a jövő vasárnap evangéliumának pontosan ez lesz a tanítása.

A mai vasárnap üzenete, hogy jelen korunk felgyorsult tempójában tudjatok megállni. A sok-sok dolog, cselekedet között tudjatok számot vetni az elmúltakkal, megtervezni a jövőt egy Istenre figyelő, isteni gondviselésben bízó módon.

Ámen.